Hasznos és haszontalan információk a debreceni Jazzbarátok Köre tagjainak, az összejövetelek látogatóinak és érdeklődőknek
Elérhetőség: DEENK Médiatár 06/52/512-900/62869
http://media.lib.unideb.hu/
A MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ "Új Jazz" sorozatot indít, melynek keretében 2012. január 26-án a Matthew Mitchell Trionic formáció lép fel Harcsa Veronika közreműködésével. Minden hónap utolsó csütörtökjén egy-egy jellemzően fiatalokból álló, a jazz valamely határterületén alkotó, izgalmas, szabad zenei gondolkodású formációt látnak vendégül.
Debrecen büszkesége, a magyar Joe Cocker hosszú idő után újra Debrecenben!
A jövő évre való felkészülés jegyében jobbnál jobb "felhozó" bulikkal, Hajdúszoboszló után ezúttal Debrecenben teszik tiszteletüket a nagyérdemű előtt!Csendes-ülőstől a nagyszínpados blues-rock koncertekig, egyik fontos állomás a dec. 28-i Klubest! A három "régi" ÖBB tag : Pércsi Sándor basszusgitár, Vincze Krisztián szólógitár, és Ö. Laci ének mellett 2 tehetséges fiatal: Sándor Balázs dobos, és Kónya Levente József gitáros- énekes alkotja a csapatot (mindketten a debreceni Kuttya együttes tagjai).
Szvingbandák és gengsztergengek. Altman gyermekkori emlékei alapján újrateremti szülővárosa, az 1930-as évek Kansas City képét. A korrupció, az illegális alkoholkereskedelem, a szerencsejáték ellenére a várost erős gazdaság és szabad légkör jellemezte. A mocsokból, erkölcstelenségből kivirágzó "jazz aranykor" megidézése újabb igazolást nyújthat dekadens korszakok művészetfilozófusai számára. Zenészek játszottak mindenhol, legjobb formájukban a hajnali jam session-k alkalmával.
A város lüktetett - a jazz volt az Isten.
egy jó kis részlet a filmből!
KANSAS CITY színes, amerikai-francia filmdráma, 116 perc, 1996
rendező: Robert Altman forgatókönyvíró: Robert Altman, Frank Barhydt operatőr: Oliver Stapleton vágó: Geraldine Peroni
szereplők: Jennifer Jason Leigh (Blondie O'Hara) Miranda Richardson (Carolyn Stilton) Harry Belafonte (Seldom Seen) Michael Murphy (Henry Stilton) Dermot Mulroney (Johnny O'Hara) Steve Buscemi (Johnny Flynn)
---
A film zenéjének cd-je:
---
További programjaink az évben:
Dec. 14.: Klubest az Artézis együttessel!
Nagy örömünkre szolgál, hogy ismét körünkben hallhatjuk
a nagyszerű nyíregyházi Artézis-t!!!
"Az Artézis zenekar jelenlegi felállása számunkra is újdonság: Beeri Benjámin trombitással játsszunk együtt négyesben, a korábbi zongora-basszus-dob trió után. Zenénk ötvözi a jazzt, a bluest, a rockot a kelet-európai népzene dallam és harmóniavilágával, de muzsikánktól a kortárs zene elemei sem idegenek. Mondhatnánk egyszerûen jazz-rocknak is ezt a zenét, de ma ez a mûfaji meghatározás talán már túl általánosnak mondható. Nem marad más, el kell nevezni a stílust: legyen mondjuk Bartók’n rol..."
A zenekar tagjai: Babosi László billentyûs hangszerek Danku Tibor basszusgitár Marssó Péter dob Beeri Benjámin trombita
A jövő évre való felkészülés jegyében jobbnál jobb "felhozó" bulikkal, Hajdúszoboszló után ezúttal Debrecenben teszik tiszteletüket a nagyérdemű előtt! Csendes-ülőstől a Nagyszínpados blues-rock koncertekig, egyik fontos állomás a dec. 28-i Klubest! A három "régi" ÖBB tag : Pércsi Sándor basszusgitár, Vincze Krisztián szólógitár, és Ö. Laci ének mellett 2 tehetséges fiatal: Sándor Balázs dobos, és Kónya Levente József gitáros- énekes alkotja a csapatot (mindketten a debreceni Kuttya együttes tagjai). A jó hangulat garantált!
Szeretettel várunk minden érdeklődőt következő klubestünkre
2011. november 30-án szerdán este 20 órától a Romkertbe:
vendég a Debrecen Dixieland Jazz Band !!!
Örömmel tudatjuk továbbá, hogy januártól
diXie Club várja a jazzkedvelőket
a Romkertben minden hónap utolsó szerdáján
a Debrecen Dixieland Jazz Band jóvoltából!
Folytonosan megújuló műsorral, lehetőség szerint vendégzenészekkel kiegészülve
várja rajongóit az együttes,
így lehetőség nyílik a közönségnek találkozni a népszerű muzsikusokkal
havi rendszerességgel egy-egy kötetlen este folyamán remek jazz mellett!
*****
Decemberi programjaink:
Dec. 7.: Kansas City /1996/ Robert Altman - a Jazz a moziban sorozat zárófilmje Mátyás Péter filmesztéta vezetésével
Zene:Lester Young, Coleman Hawkins,...
Dec. 14.: Klubest az Artézis együttessel!
Nagy örömünkre szolgál, hogy ismét körünkben hallhatjuk
a nagyszerű nyíregyházi Artézis-t!!!
"Az Artézis zenekar jelenlegi felállása számunkra is újdonság: Beeri Benjámin trombitással játsszunk együtt négyesben, a korábbi zongora-basszus-dob trió után. Zenénk ötvözi a jazzt, a bluest, a rockot a kelet-európai népzene dallam és harmóniavilágával, de muzsikánktól a kortárs zene elemei sem idegenek. Mondhatnánk egyszerûen jazz-rocknak is ezt a zenét, de ma ez a mûfaji meghatározás talán már túl általánosnak mondható. Nem marad más, el kell nevezni a stílust: legyen mondjuk Bartók’n rol..."
A zenekar tagjai: Babosi László billentyûs hangszerek Danku Tibor basszusgitár Marssó Péter dob Beeri Benjámin trombita
A jövő évre való felkészülés jegyében jobbnál jobb "felhozó" bulikkal, Hajdúszoboszló után ezúttal Debrecenben teszik tiszteletüket a nagyérdemű előtt! Csendes-ülőstől a Nagyszínpados blues-rock koncertekig, egyik fontos állomás a dec. 28-i Klubest! A három "régi" ÖBB tag : Pércsi Sándor basszusgitár, Vincze Krisztián szólógitár, és Ö. Laci ének mellett 2 tehetséges fiatal: Sándor Balázs dobos, és Kónya Levente József gitáros- énekes alkotja a csapatot (mindketten a debreceni Kuttya együttes tagjai). A jó hangulat garantált!
Joseph Losey : A szolga ( The Servant, 1963, 112 perc )
Előadó: Mátyás Péter
Losey filmje voltaképpen az angol úriemberlét eszményének és kelléktárának bűvöletében élő Úr illetve a szolgavilág mentalitását tökéletesen megtestesítő Szolga kapcsolatáról szól. Kettejük párharcáról, élet-halál küzdelméről. A két férfi a játékszabályok betartásával játszik, a versengés a teljes dominanciáért, a másik lelki megsemmisítéséért folyik. A kiváló forgatókönyvet a rendező mellett a nemrég elhunyt világhírű abszurd drámaíró, Harold Pinter jegyzi.
Joseph Losey : A szolga ( The Servant, 1963, 112 perc )
Előadó: Mátyás Péter
Losey filmje voltaképpen az angol úriemberlét eszményének és kelléktárának bűvöletében élő Úr illetve a szolgavilág mentalitását tökéletesen megtestesítő Szolga kapcsolatáról szól. Kettejük párharcáról, élet-halál küzdelméről. A két férfi a játékszabályok betartásával játszik, a versengés a teljes dominanciáért, a másik lelki megsemmisítéséért folyik. A kiváló forgatókönyvet a rendező mellett a nemrég elhunyt világhírű abszurd drámaíró, Harold Pinter jegyzi.
2011-ben is megrendezik a Debreceni Jazznapokat, Közép-Kelet Európa egyik legnagyobb jazzfesztiválját Debrecenben,mely idén 40. évfordulóját ünnepli.
Debrecen: ahol a jazz örök divat.
Idén negyven éves Magyarország legrégibb, folyamatosan működő jazzfesztiválja, amelynek közönsége az évtizedek során legendás hangversenyek, sok kiváló külföldi és magyar muzsikus játékát őrizheti emlékezetében.
Közép-Kelet Európa egyik legnagyobb jazzfesztiválján a külföldi sztárokat felvonultató színvonalas koncertek sorozata mellett, hazai ismert zenészek és énekesek is fellépnek.
PROGRAMOK
szeptember 1. csütörtök
Kölcsey Központ Nagyterem 19.30- 20.30 Szakcsi Lakatos Béla szólókoncertje 21.00- 22.30 Chris Potter (USA) és a Budapest Jazz Orchestra
Kiss Virág Ágnes - ének Hegyes Bertalan - nagybőgő Galyas Zoltán - cimbalom Tordai Zoltán - hegedű Blaskovich Attila - ütős hangszerek Balogh Sándor - spanyol gitár
Műsorunkban a 30-as 40-es évek filmzenéit, régi magyar slágereket, illetve közismert számokat játszunk, sajátos hangszereléssel és ötleteinkkel fűszerezve.
június 15. Sunshine Jazz Juhász „Jack” Attila – zongora; Luanda Bird – ének; Bársony Bálint – szaxofon, ének; Rieger Attila – gitár; Radics József – bőgő; Cseh Balázs – dob
június 22. Trio Ricardo Révész Richárd – zongora; Kolta Gergő – basszusgitár; Szendőfi Péter – dob
június 29. Spring Island György Ákos – zongora; Galgóczi Balázs – gitár; Csepregi Gyula – szaxofon; Kátai István – ütőhangszerek; Takács Donát – basszusgitár; Horváth Zoltán – dob
július 6. Dokk Jazz Horváth Antónia – ének; Nagysolymosi Gábor – zongora; Csekő Sándor – gitár; Mátrai Zoltán – szaxofon; Várkonyi Zsolt – basszusgitár; Kiss Imre – ütőhangszerek; ifj. Kiss Imre – dob
július 13. Debrecen Dixieland Jazz Band Subicz Gábor – trombita; Gyarmati Zoltán – szaxofon; Gyarmathy István – klarinét; Kónya Sándor – harsona; Erdei Kálmán – zongora; Tikász Sándor – bendzsó; Gombos Géza – bőgő; Pataji Géza – dob
A Kossuth-díjasoknak kijáró állami temetésben részesül a 2011. június 10-én elhunyt Szabados György. Pályatársai, barátai és tisztelői 2011. június 30-án 14 óra 15 perckor búcsúzhatnak tőle a Farkasréti temetőben. A Győrfree és a Kanizsai Kör zenés virrasztást szervez Szabados György emlékére a Fonóban június 30.-án, csütörtökön este 20 órától.
tervezett műsor: 20,00 h
Elekes Botond bevezetője
Kobzos Kiss Tamás- ének
MAKUZ- vendégekkel /+Borbély, Binder Károly, Szelevényi, Babits, Hock, Jávorka, Ittzés, etc......../
1. szám: Mezei Szilárd alkalmi kompozíciója
2-..... hozott anyagok és megbeszélt zenék....
Dresch Q
Szőke Szabolcs duó
Grencsó együttes
Berecz Andris szóló
Mezei együttes
Juhász Zoli együttes
Délalföldi együttes
In memoriamSzabados György
(1939-2011)
Részlet Szabados György 1983 július 13-i debreceni szóló zongora koncertjéből. A felvételt a Magyar Rádió készítette és adta le felvételről. A rádióműsort kazettára rögzítettem, majd 28 év után digitalizáltam. /feri561/
*****
Beszélgetés Szabados György zongoraművész-zeneszerzővel Hír TV, 2009. február 14., Különkiadás Riporter. Rákay Philip
*****
...egységben, egyszólamban, Egészben.
Ráérő idő - Szabados György "Magam úgy kezdtem muzsikálni, hogy előtte semmi effélét nem hallottam. Már gyerekkoromban, ha valami szomorúság ért, leültem a zongorához és rögtönöztem – ezzel vigasztaltam magam."
- Szabados György zeneszerző, zongoristával Molnár Csaba beszélgetett. /2006/
"Mi jut eszébe, ha azt mondom: ráérő idő?
Nekem a teremtés jut az eszembe. A világ egész léte, az a ráérő idő. Nem szabad rohanni, loholni, akarni, hajtani, mert abban már az ember önzése jelenik meg, ahogy kisajátító módon a világ fölé akar emelkedni. A nagy kultúrák, hogy Hamvast idézzem: csak lenni akartak. Lenni. Nem kell akarni a változásokat, a világ magától változik. Most, hogy szemtanúi lehetünk az európai kultúra különutassága befejeződésének, hihetetlenül fontos ráébrednünk a hamvasi gondolat igazságára. A kisajátító attitűd vezetett a nietzschei „kinyilatkoztatáshoz” is: „Isten meghalt”. Szegény filozófus ezt tán túl komolyan is vette, holott csak ebben a kultúrában halt meg isten. A világ van, de csak akkor lesz az életformájában, gondolkodásmódjában és az ebből fakadó kultúrákban újra magasztosság és nyugalom, ha végre rádöbben az ember, hogy nem lehet dekapitálni az emberben lévő belső, természetes, szakrális hierarchiát és rendet. Mi ugyanúgy részei vagyunk az egésznek, mint levél a fának. A levélben, a gyökérben, a törzsben is megvan az alaptörvény, csakhogy a levél nem akar a fa helyébe lépni. Milyen érdekes, hogy pont az elmúlt évben nyilatkoztatta ki a mai tudomány, hogy minden egyes sejtben benne van minden információ, ami egy adott emberi egyed szerves előfeltétele. Szinkron működik minden, miközben egymás között feladat-megosztásban léteznek és mindennek a tetején ott van a szürkeállomány. Ez utóbbiról nem egyszer hallottam az elmegyógyászati panaszkodást: átkozott lebeny! Mert minden bajnak ez az oka - mondja ezt épp az az orvos, aki ezzel foglalkozik. Látja, hogy a tükör milyen, hogy milyen homályos ez a tükör.
Ezért bennem a ráérő idő Istenhez, a Teremtőhöz kötődik. Belőle bomlik ki a téridőben a minőségek minősége, az omnipotens esély. Megjelenik és végigjátssza ezt az omnipotenciát, ami megteremti az időt. Mert idő egyébként nincs. Idő csak itt van, ezen a világon. Titkos kettősség. Ezért bennünk is két idődimenzió van. Sajnos nagyon régóta már csak az egyikkel foglalkozunk. Csak amikor önfeledtek, boldogok vagy révültek tudunk lenni, akkor találkozunk azzal a bizonyos másikkal. Ezt nevezi a keleti bölcselet meditatív állapotnak, amit módszeresen ápol és gyakorol. Pedig ez velünk van minden pillanatunkban, bennünk van, de nem figyelünk rá. Ez egy dimenzió bennünk, tán több is annál. Ez maga a felfoghatatlan „időtlen”. Van tehát az idő, amelyben élünk, s ami nem más, mint reflexiók sorozata. Olyan, mint a magas magánhangzók a magyar nyelvben Sir John Bowling szerint. A magyarok költészete című könyvében – melyet az 1800-as évek végén írt – azt állítja, hogy nyelvünkben a mély magánhangzók egy tágas és szinte időtlen világot hordoznak, míg a magas magánhangzók kinetikusak, gyorsak és mozgatók. A mélyek a férfi, a magasak a női dimenzióhoz tartoznak. Tudjuk, hogy a női nem – azáltal, hogy az életet fenntartja – a létet szolgálja és így inkább jelen idejű. Ezért szenvednek szegények annyit, amikor látják magukat megöregedni. A jelenhez kötődnek.
Ezt a kettős idődimenziót éljük mindnyájan. A mai civilizáció, hogy úgy mondjam, a „bowlingi magas hangok” dimenziójába szorult bele és ennek az egyoldalúságnak, gyorsaságnak a következtében éli fel önmagát. A buddhizmus azt mondja, hogy mindenkinek már a születése pillanatában meg van határozva, hogy hányat fog verni a szíve. Gyors szívveréssel rövidebb az élet. A jóga és más meditatív életmódok mind azt szolgálják, hogy az időtlenség jelenlétét is felismerjük. Ha megtapasztaljuk és ápoljuk, másképpen fogunk élni, máshonnan nézünk és látunk: más lesz a szemléletünk, és más lesz az energiaállapotunk. A tér és az idő viszont nem választhatók el egymástól, mivel az események teremtik a teret. Lehet, ezzel a kijelentéssel a természettudomány és egyes filozófiák nem értenek egyet, de most maradjunk annyiban, hogy az események teremtik az időt és a teret. Elég nehéz felfogni, de ha nincsenek események nincs idő sem és ha nincs idő megszűnik a tér. Csak a relativitásban van tér és idő. Azon túl csak abszolút, időtlen és nem anyagi „dolgok” vannak. És mérhetetlen energia. Amikor belenézek a tükörbe vagy amikor visszajelzéseket kapok, hogy telnek az évtizedek – van aki azt mondja nem változtam semmit az eltelt húsz évben amióta nem látott, a másik meg pont az ellenkezőjét –, elgondolkodom. Jómagam azt érzem, hogy gyermek vagyok. Egy gyermek, aki nemrégen még a Zsigmond utca húsz szám lépcsőházában játszott, föl-alá rohangálva az ötemeletnyi lépcsőkön. És aki egyszerre csak azt veszi észre, hogy hová lett az Apró Pista és a Lénárd Jutka. Egyikük Chilében van, a másik remélem még él. Te jó isten pedig az előbb még itt voltak. Nos ez az a dimenzió, amiről beszélek. Ezért figyelmeztet a bölcselet arra, hogy minden nap jusson eszünkbe: meg fogunk halni.
Az öröklét. Az időtlenség. Én ezt így látom és így élem meg. Az időtlenség a Teremtőhöz való kapcsolat. Az ima ebbe az idődimenzióba emel, miközben elhagyunk mindent, amit aznap éltünk. Az ima által közvetlen kapcsolatba kerülünk a Teremtővel, illetve a Teremtő „környezetével”. Ebben van fantázia is, ez nyilvánvaló. De ennek ez az élhető és különös benső hangulat a lényege. Nem árt ezt manapság hangoztatni, megidézni, mert rávezet arra, hogy az imádság nemcsak elragadtatás, hanem módszer is. És viszont. Ezért is hoztam fel a tér és idő szoros kapcsolatát. Amióta ezt tudom (és nemcsak szokásszerűen gyakorlom), érzem, hogy ilyenkor egy másik térben is élek. S ezek a „terek” eligazítanak. Rájöttem például, hogy csak akkor tudom igazán tisztán megpillantani mi történik ma ezen a Földön, amikor magamat kint érzem a világűrben és onnan nézek rá erre a csodálatos bolygóra. Miközben imádkozom komolyan és mélyen, mint aki csak van.
Fölfedeztem egy csomó dolgot, ami ebből az állapotból fakad. Például, amikor improvizálok az nem pusztán ebből a tér-időből fakad, hanem abból a dimenzióból is, ahol nincs idő. Ilyenkor is érzem, hogy teret élek, sőt teremtek. A művészet világot teremt, azt nyilatkoztatja ki, egy világot, amibe beavatja a hallgatót. Még akkor is, amikor nincs hallgató, ennek az egésznek ez az attitűdje. Olykor megdöbben maga is. Hiszen a művész: médium. Ami átmegy rajta abban benne van a saját tudva-tudottsága is. De hogy ez ne legyen hamis, mindig az igazságra kell koncentrálnia. Az igazság pedig az időtlenhez kötődik. Ezért tartom igen jelentős könyvnek a Hódolat George Orwellnek című nagyesszét, mert pontosan erről szól. Egy emberről, aki az egész életét erre az egy dologra tette fel egy olyan korban, amikor minden elhomályosult. Az igazságot bányászta, mert csak annak egyedülálló, fundamentális, végtelen fontosságára lehet építeni bármit is. Tulajdonképpen az igazság nem más, mint maga a valóság, ami erkölcsi alapokon áll. Nagyon sok fajta igazság van, de mi is a valódi Igazság? Az Evangélium azt mondja, hogy akinek szeme van látja, akinek füle van hallja. Igazából nem lehet kimondani. Mindenkinek belső munka, szenvedés vagy kegyelem által adatik meg az Igazság felismerése és belátása. De van itt egy erkölcsi lövészárok. Az egyik oldalán olyanokkal, akiknek nincs mit enniük, nincs mit inniuk – nagyon általánosítva: akik méltóbbak a megbocsátatásra, mert szó szerint szegények –, a másik oldalon pedig olyanokkal, akik visszaélnek a világgal, kisajátítják az igazságot, amit aztán a maguk előnyére fordítanak, sőt erőszakosan diktálnak. Ez utóbbiak nem törődnek a kegyelemmel, az egyetemes igazsággal. Nekik is lehetett nagyapjuk, nagyanyjuk, akik beavatták talán őket pár mondattal, csakhogy ők tojnak erre. Ezeknek a dolgoknak mindig súlyos következményei voltak és lesznek. Ez a fajta ember már nem a többi embert, és ezen keresztül nem az Istent, nem a Teremtést szolgálja. Ma már ördögi, önző módon – a minél több extraprofit elérése érdekében –, hülye embertömegeket termel, ami előbb-utóbb fel fogja borítani a világot.
Az úgynevezett nyitott mű és a végtelen fogalmán is elgondolkozván nehezen átlátható dolgokkal találjuk szembe magunkat. Nyitott Mű nincsen, a végtelen pedig csupán az egyetlen, a legmagasabb – a „Teljes Minőség” – a Teremtő tartománya. A megalkotott és nálunknál sokkal jobban működtetett öntisztuló, önfenntartó világ megértése csak akkor lehetséges a részünkről, ha azt szerkezetileg zárt rendszernek tekintjük. Ha nem így lenne, ha nem lenne zárt rendszer, akkor minden parttalanul működne, nem létezne például olyan, hogy asztal, nem lenne megtestesülés. A forma mint a tárgyiasulás egyik feltétele és tünete, zárt rendszerek láthatatlan törvényei sorozatának köszönhetően jön létre. A formába foglalt dolog, önmagát mint minőséget hordozza, s ez információ. És nem más, mint a szeretet, mint egyetemes, minősített energia, az ami végül is megtölti a formák, az információk sokaságát – egységet tartva fenn és teremtve..."
"...Szabados György 1939-ben született Budapesten. 1955-ben alakította meg első együttesét, melyben swing alapú jazzt játszottak. A 60-as évek első éveiben – az amerikai hasonló törekvésekkel egyidőben (Coltrane, Coleman, Taylor, Shepp, Sun Ra...), de róluk az acélfal mögött nem tudva – szabad zenei /ú.n. free jazz/ stílust művelte a világon az elsők közt. Szabados művészete annyiban is egyedülálló, hogy rögtön az induláskor sajátos utat kezdett el: zenei anyanyelvben gyökerezű művészetet teremtett. A magyar népzene parlando-rubato jellege a szabad, nyitott zeneiségnek biztos formát, dramaturgiai-gondolati elrendezést és tiszta tartalmat biztosított. A népzene valamint a bartóki és kodályi életmű hatását a szabadosi zene és gondolkodás különféle területein tetten érhetjük. Szabados életműve az egyetemes zeneiség teljességét példázza a legújabb korban. Az időtlen értékek mentén egybefoglalta az arché többezer éves múltját, a jelen pillanatát és a jövő beláthatatlan útjait. Mindezt nem a korra jellemző, „széttöredezettségben élő attitűddel”, hanem a kozmikus ölelés magatartásával élte..."
"Irány Nagymaros. A budapesti Nyugati pályaudvartól ez már csak rövid vonatozást jelent. Az utazás összhangban van a vidékkel, amely egyike a legszebb magyar tájaknak: a Dunakanyar. A turistáknak ezt az utat hajóval ajánlják megtenni. A vonat azonban gyorsabb. Már korán reggel sok utas utazik; helybeli lakosok és kirándulók, asszonyok kosarakkal és fejkendőben, mindez Magyarország.
Szabados Nagymaroson. Egy júliusi napon voltam ott; sohasem felejtem el. A Duna partján fekszik Nagymaros, ez a kis község, elragadó tájban. Kevésbé zsúfolt, mint a túloldalon lévő, s minden valamire való útikönyv által jelzett Visegrád. Még érezni a reggel frissességét, amikor Szabados György fogad engem az állomáson. Rövid séta után elérjük a házat, amelybe feleségével és három gyermekével a nyolcvanas évek elején költözött. Még mindig építik, alakítják, a vidékre jellemző építészeti jellegét azonban továbbra is megtartják. A belső berendezés egyszerű és stílusos. Az egyik helyiségben dolgozik Judit, Szabados felesége, aki könyvrestaurátor. Régi magyar bibliát mutat nekem, melynek megtört lapjait oldalról-oldalra viszi fel japán papírra. Egy pillantás a szobára, ahol Szabados gyakorol, komponál, elmélkedik és ír. Mindez sejtetni engedi, hogy ez az ember milyen visszavonultságban dolgozik. Szabados ismeri érdeklődésemet zenéje iránt. Nem első alkalommal kerül sor találkozásunkra. Szívélyességet sugároz, ami bizalmat ad. A távolság eltűnik, a tisztelet megmarad.
Szabados a mai magyar zenei és intellektuális élet egyik kívülálló és egyben központi személyisége is. Ez paradoxonként hangzik, de mindjárt kiderül, ha műveit és jellemvonásait eltérő perspektívákból vizsgáljuk. Bármely gondolati megközelítést választjuk is azonban, zenéjének érzékelhetô meggyőzőerejéről nem feledkezhetünk meg. A problémák iránti érzékenység, tartalmi súlyosság és az örömök érzékletessége jellemzik a muzsikáló Szabados Györgyöt, aki bár a nagyváros magasan művelt atmoszférájában nőtt fel, nagyon is otthonosnak tűnik ott, nagymarosi környezetében. Zeneszerzőként és improvizáló muzsikusként Szabados érezhetően ennek a vidéknek és tájnak a légköréből is merít..."
Németből fordította: VADÓCZ TIBOR (Alföld, 2010 október)
""Az ember teszi a dolgát és nem feladata megítélni, hogy az efféle kívánalmaknak megfelelt-e. Az volna jó, ha minden kisgyerek megkapná azokat a finom jelzéseket, amelyek alapján megtalálná a maga feladatát az életben. Ami azért fontos, mert szerintem valamennyien valamiféle többlettel születünk. Ha valaki korán észreveszi, mi ez a többlet és eszerint él, akkor képes boldogságot sugározni és közben ő is boldogabb lesz" - fogalmazta meg világszemléletét Szabados György. Nem mindegy, hogy milyen irányban áll bennünk a nyíl, amely mutatja, hogyan éljünk. "Ha befelé áll, önző nyerészkedő, kicsinyes emberekké válunk". Ez véleménye szerint majdnem kulturális programnak is megfelel, amire gyerekkortól új világot lehet fölépíteni. "Szeretem és tisztelem Kodály alkotóművészetét, de a legfontosabb számomra az, hogy végtelenül alázatosan háttérbe szorította saját zeneszerzői munkásságát a pedagógiai tevékenységével és nemzetnevelő munkásságával, mert tudta és hirdette, hogy a gyermek nevelését magzat korában el kell kezdeni" - mondta a zeneművész.
Szabados György kifejtette: középiskolás kora óta példaképeként tiszteli Liszt Ferencet, akinek a személye most nagyon is aktuális. "Élete egyik jelmondata volt, hogy viselni a keresztet és jót tenni, ez nekem azt mutatja, hogy nemcsak fantasztikus, istenfia zeneszerző volt, hanem hihetetlen lélek is. Ezt a maga választotta elhivatottságot mindvégig betöltötte. Soha nem volt benne semmi kétely és mindig leperegtek róla azok a negatívumok, amikkel illették. Ezekre azzal válaszolt, hogy a 'nyilat' kifelé fordította és szolgált" - vélekedett. Szabados György családjában régi a Liszt-kultusz. "Főként a nagyanyám hatott rám e tekintetben, aki remek zongorista volt, bár pódiumon nem szerepelt, a családdal foglalkozott. De kiválóan és finoman halló ember volt" - mesélte a zongoraművész-zeneszerző. "
"...Egyszer, már a diktatúra felpuhulása idején Szabados György felkérést kapott a Magyar Rádiótól, annak is a jazz területén mindenható urától, Kiss Imrétől, hogy szerepeljen a Debreceni Jazznapokon. A részletek tisztázása után Szabados azt is közölte, hogy együttesét ezentúl MAKUZ-nak nevezik. Amikor Kiss a név magyarázata iránt érdeklődött, Szabados a következőképpen ütötte el a választ: "Ez egy régi szó, olyan, mint a koboz.""
június 15.: Sunshine Jazz Juhász „Jack” Attila - zongora; Luanda Bird - ének; Bársony Bálint - szaxofon, ének; Rieger Attila - gitár; Radics József - bőgő; Cseh Balázs - dob
június 22.: Trio Ricardo Révész Richárd - zongora; Kolta Gergő - basszusgitár; Szendőfi Péter - dob
június 29.: Spring Island György Ákos - zongora; Galgóczi Balázs - gitár; Csepregi Gyula - szaxofon; Kátai István - ütőhangszerek; Takács Donát - basszusgitár; Horváth Zoltán - dob
július 6.: Dokk Jazz Horváth Antónia - ének; Nagysolymosi Gábor - zongora; Csekő Sándor - gitár; Mátrai Zoltán - szaxofon; árkonyi Zsolt - basszusgitár; Kiss Imre - ütőhangszerek; ifj. Kiss Imre - dob
július 13.: Debrecen Dixieland Jazz Band Subicz Gábor - trombita; Gyarmati Zoltán - szaxofon; Gyarmathy István - klarinét; Kónya Sándor - harsona; Erdei Kálmán - zongora; Tikász Sándor - bendzsó; Gombos Géza - bőgő; Pataji Géza - dob
és az est végén még muzsikált nekünk egy jót a Babosi-Beeri duo!
- 2011.05.18. 20h -Ráduly Mihályközönségtalálkozó- az est házigazdájaTuri Gábor + muzsikál a Babosi-Beeri duo!
Ráduly Mihály /1944-/ szaxofonos, fuvolista, hegedűs
Zenész családból származik, nagyapja, apja ismert cigányzenész volt. Először hegedülni tanult, később szaxofonozni kezdett, példaképe John Coltrane volt.
Pályája elején különböző kisegyüttesekben, big bandekben játszott, résztvevője volt a legendás Dália klub jam sessionjeinek. 1962-ben a Szörényi testvérekkel, és Bajtala Jánossal muzsikált a Mediterrán zenekarban, amellyel az 1962-es Ki Mit Tud-on is szerepelt. A katonaság után, a hatvanas évek második felében, a vendéglátóiparban zenélt, majd csatlakozott a Junior Sextetthez, de játszott a Scampolóval is. 1960-as évek közepén Kovács Gyula együttesében kezdődött, majd tagja lett Szabados György együttesének, 1968-tól pedig a Pege Aladár Quartetnek.
1969-ben Baronits Zsolt (szaxofon), Pataki László (orgona), Orszáczky Miklós (basszusgitár, ének) és Veszelinov András (dob) társaságában az újjászervezett, progresszív fúziós jazzrockot játszó Syrius együttes szaxofonosa és fuvolistája lett. Az új tagok megjelenése drasztikus stílusváltást eredményezett, a klasszikus felállás első koncertjére 1970 februárjában a Csanádi utcai klubban került sor.
Pege Aladár együttesével fellépett az 1970-es Montreaux-i Jazzfesztiválon, ahol elnyerte a legjobb szólistának járó díjat és a vele járó ösztöndíjat az egyesült államokbeli Berkeley School of Musicra. A Syriussal 1970 végén Charlie Fischer magyar származású producer támogatásával egyéves ausztráliai turnéra indultak, ahol hatalmas sikert arattak. 1971-ben itt vették fel a The Devils Masquerade című albumukat, ami egy évvel később, 1972-ben Az ördög álarcosbálja címmel Magyarországon is megjelent. 1973-tól fellépett a jazzesebb, kötetlenebb zenét játszó Rákfogóval. A népszerűsége csúcsán álló Syriusnak előbb angliai, majd egyesült államokbeli és ausztráliai turnéja is meghiúsult, Ráduly ezután kilépett az együttesből.
1973-ban rádiófelvételeket készített Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Babos Gyula (gitár), Orszáczky Miklós (basszusgitár) és Kőszegi Imre (dob) közreműködésével. Ugyanebben az évben az Egyesült Államokba utazott, ahol megkezdte tanulmányait a Berkeley-n. New Yorkban telepedett le. Rendszeresen játszott Zoller Attilával, majd néhány év elteltével létrehozta a Speed Limited nevű együttest Jinda Györggyel, föltűnt Sam Rivers házi rendezvényein is.
Az aktív zenéléssel fokozatosan felhagyott. A 80-as évek végétől öt éven keresztül zenetörténetet tanult a City University of New York Hunter College hallgatójaként.
2001-ben ismét hallható volt Magyarországon, megjelent korabeli felvételeiből összeállított albuma Napkelte alkonyatkor címmel, koncertezett a Syriussal és fellépett a zsámbéki jazznapokon is.
Chet Baker amerikai jazz trombitás-énekes halálának évfordulója alkalmából egyik koncertjét vetítik, majd lemezeket lehet hallgatni az egykor Debrecenben is fellépett tragikus sorsú zenésztől.
Minden idők egyik legfontosabb jazztrombitása, Chet Baker még csak 23 éves volt, amikor a jazzkritikusok és a jazzrajongók már istenítették őt. Játszott Charlie Parkerrel, Miles Davisszel.
Túl korán nem volt feljebb…
Így amikor alig múlt 40, az USA-ban már csak szétesett, sajnálatra méltó drogfüggőként tekintettek rá. A törést követően Chet Európában végül mégis magára talált, s szép lassan európai sztárrá vált. Európa klubjaiban érezte otthon magát, és egészen haláláig rengeteg koncertet adott és megannyi csodás felvételt készített itt. Életének második fele, az európai korszak, az amerikai jazztörténetekben, ha szerepel is, hiányos, élményszerűtlen. Jeroen de Valk, holland jazzszakíró azonban igazi európaiként mutatja be az olasz, francia, holland stb. klubok és stúdiók hangulatát. A könyvben gyakorlatilag megszólal mindenki, akivel Chet beszélt, zenélt vagy szórakozott, s az egészet láthatjuk Chet legkitartóbb és legőszintébb szerettének, a feleségének, Carolnak a nézőpontjából is.
A könyv végén egy teljes diszkográfia található. Az egyes albumokat a szerző röviden bemutatja és értékeli.
