09-02-27

» Glant Tibor koncertbeszámolója

A Preservation Hall Jazz Band

a Powell Symphony Hallban

Powell Symphony Hall

Február 20-án, a karneváli szezon nyitányaként

különös eseményre került sor:

egy vad bulizenét játszó jazz csapat

szállta meg a St. Louis-i szimfónikusok szentélyét.

A mellékelt fotókon is láthatjátok,

http://www.flickr.com/photos/tglant10/sets/72157614322319943/

hogy a hely annyira menő,

hogy még a pincében lakó egerek is szmokingban járnak.

A jegyszedők átlagáletkora 467 év (lefele kerekítve).

A koncertre Varga Attila beszélt rá,

bár ő maga nem tudott eljönni, mert ügyelt.

A csapat nyolc tagból állt, öt fúvós

(szaxi, kalrinét, trombita, harsona, …és ld. a mellékelt fotót),

valamint a hagyományos trió: zongora, dob, bőgő.

Utóbbit Payton papa pengette.

A koncert első fele udvarias ismerkedéssel telt el,

szerintem a zenekar azt tesztelte,

hogy kiteszik-e a szűrüket azért a

szemtelenül populáris vásári zenéért, amit játszottak.

Klasszikus énekes jazz és blues standardok

(Bourbon Street, ilyesmik), persze.

Utána szünet, ekkor fotóztam,

és jól le is buktam: no vaku a jelszó.

A koncert második fele úgy indult, mint az első:

vidám éneklés, muzsikálgatás vagy tíz percig.

Majd átszakadhatott valami gát, mert a fiúk rákapcsoltak.

Ráunhattak az udvariasan,

szimfónikus koncertekhez méltó módon,

ülve tapsikoló nagyérdeműre, mert a trombitás fiú

egyszerre csak bejelentette, hogy akkor most megmutatnák,

milyen is a Mardi Gras New Orleansban.

Megmutatták.

A Let’s Go to the Mardi Gras-val kezdtek,

a t. fúvós szekció elindult a teremben körbe-körbe,

egymástól úgy 10-15 méterre lemaradva.

A közönség eddig bírta: ki a sorokból, vonatozás,

kollektív éneklés (inkább üvöltés, persze),

majd kb. 200 fős buli a színpadon.

Aki nem fért fel, annak dobáltak gyöngy-nyakláncokat,

mert itt nyilván ez a módi.

Kb. 15 perc után átváltottak a When the Saints Go Marching In-re,

de ez a mulatozókat nem zavarta.

A 20 perces ráadás keretében megtanították a nagyérdeműnek

a mély filozófiai gondolatokkal terhes

“I scream and you scream,

and we all scream for ice cream,

rock, oh, rock my baby rock”

szövegű nótát.

Ekkor a bulit még életemben nem láttam,

de a jegyszedők sem, akik összevont szemöldökkel nézték

a nagyérdemű “alpári” szórakozását.

Komolyan irigyeltem és csodáltam őket:

nem kis bravúr volt itt nem jól érezni magukat.

Koncert után rituális dedikálás:

a fotón balról jobbra

harsona, szaxofon, trombita és zongora urak.

Vettem két cd-t, májusban szabad a gazda.

*****

Kapcsolódó linkek:

Powell Symphony Hall

http://www.slso.org/powell/index.htm

Preservation Hall Jazz Band

http://www.preservationhall.com/band/index-about.htm

http://www.myspace.com/preservationhall

http://www.youtube.com/watch?v=2oqnrwOakes&feature=related

Köszönjük a hangulatos élménybeszámolót és várunk hasonlókat!

08-10-21

» Vásárhelyi Árpád bécsi koncertbeszámolója

2008. okt. 21. 19:03 | írta: mikk | Koncertbeszámolók | még nincsenek kommentek

Tegnap este életemben előszőr eljutottam a Jazzlandbe (F.J.Kai 29, bei Donau Kanal) Benny Golson játszott a Paul Fritzer trioval, az öreg 81 éves, de a ahogy a konferanszié is mondta úgy néz ki mint a saját unokája, és el kellett kérni az öreg útlevelét, hogy elhigyje valóban Ő az. Igaz, hihetetlen friss az öreg, csak akusztiksan játszottak, erősítés nélkül. Valami csodálatos erdeti jazz nyelvezetet beszélt, amilyet soha sehol máshol nem hallassz csak az öreg amerikai jazz zenészektől akik valamikor alulról amatőrként kezdték az utcán és nőtték ki magukat a legnagyobbak közé. Maga a pince gyakorlatilag erre a célra van kitalálva, az akusztika tökéletes ( a szerzetesek jól tudták ezt, már 500 éve is itt nótáztak borozgatás közben).
A műsora hihetetlenül egyedüláló vot, mert egyrészről foleg a saját szerzeményeiből játszott, másrészről minden szám előtt megelevenedett a jazz történelme, ahogy elmesélte 5-6 percben kivel mit csinált éppen akkor, amikor a szám keletkezett, miért írta éppen azt a nótát. Óriási élmény hallgatni egy nagy zenészt, aki a saját maga által szerzett sztenderdeket saját maga interpretálja: Whisper not, Mr. P.C., I remember Clifford, Blues March and so on. Mesélt Bostonól, Philadelphiáról, New Yorkról, Holywoodról mesélt John Coltraneról, hogy együtt kezdték a pályát, amikor John 18 éves volt, Ő pedig 16 és 8 dolláros napi fizetésért játszottak valahol Philadelphiában valamilyen Ambassadors nevű zenekarban. Akkoriban nem volt pénzük, örültek, hogy játszhatnak és tanulhatnak a többiektől. A zenekarban tucsedo-ban kellett játszani, mivel szegények voltak, ezért nem volt nekik ilyen ruhájuk és így napi 4 dollárért béreltek egyet. Később kitették őket kis taknyosokat a zenekarból, de akkor megfogadták, hogy olyan nagy zenészekké válnak akiket ezek a sz.....k nem tudnak majd megfizetni. Jó pár évvel később, amikor Coltrane-nal bemelegítettek a New Porti fesztiválon, John váratlanul felnevetett és abbahagyta számot. Amikor Beny kérdezte, mi a fene ütött beléd John, azt mondta neki: " emlékszel, egyszer megfogadtuk, hogy olyan nagy jazz zenészek leszünk, akiket nem tudnak majd megfizetni, és most itt állunk New Portban és megcsináltuk!"
Mesélt Dizzy Gillespiről, Clifford Brownról (Browny), Max Roachról, Art Blakeyről, Miles Davisról és közben játszott, bársonyosan búgott a szaxija, fürgén pörgette a futamokat, modern volt és mégis lírai, kimérten, takarékos hangerővel, de mégis ügyesen és tempósan rázta a bebopot és a bluest. 80 fő fér be a klubba, teltház volt, a közönség életkora 30-50 között. A higgadt osztrákok kipirúlva rázták a lábukat a zene ritmusára, én magam is borzongtam az egész élményétől összességében, amit tegnap este kaptam. A szünetben odamentem az öreghez egy kicsit beszélgetni. Elmondta, hogy a nyarakat általában Európában tölti,valahol Dél-Németországban van egy háza. Jövőre július, augusztus, szeptember és októberben fog több helyen játszani német, svájci, osztrák klubokban. Mondtam neki Magyarországot, erre Ő hozta fel nekem Pege Aladárt és Budapestet. Kérdeztem ki a menedzsere, mondta Ő maga és leírta nekem az e-mail címét.

Köszönjük a hangulatos élménybeszámolót és várunk hasonlókat!

A bécsi klub honlapja: http://www.jazzland.at/

08-03-20

» New Orleans-i impresssziók 2008. március 26.

JaZZbarátok

Köre

összejövetelek a

Galéria Cafe-ban

/Kenézy Élettudományi Könyvtár földszint/

…2 hetente, szerda este 20 órától baráti beszélgetés, csere-bere,

élménybeszámolók, zenehallgatás, videózás, koncertek, kiállítások,…

2008. március 26.,

szerda este 20 órától

New

Orleans-i

impressziók

Élőzenével színesített élménybeszámoló a

Debrecen

Dixieland

Jazz Band

muzsikusaitól

A Jazzbarátok Köre a neten: http://jazzbaratdebr.freeblog.hu/
A Médiatár honlapja: http://media.lib.unideb.hu/

Az összejövetelek a DE KÉK Médiatára és a DE TEK Művelődési Iroda szervezésében valósulnak meg

a Campus Kht, a FRISS Rádió, a SZIGET könyvesbolt és a debreceni Amerikai Kuckó támogatásával.

Minden érdeklődőt

szeretettel várunk!

Jazzbarátok Köre Debrecen

09-02-27

08-10-21

08-03-20